Általában a másodlagos kihelyezések célja, hogy impulzusvásárlást generáljanak. De vajon tényleg impulzus vásárlások történnek róla, vagy csak „előre hozott vásárlások”, azaz a vásárló nem megy be az elsődleges kategóriához, hanem megveszi a másodlagosról az amúgy is tervezett terméket?

A kutatások azt mutatják, hogy a különböző kategóriák vásárlási tervezettsége és ezzel együtt az impulzus vásárlások aránya is jelentősen eltérhet. Ha ismerjük a kategóriánkra és azon belül a saját márkánkra vonatkozó adatokat a vásárlások tervezettség szerinti megoszlásáról, akkor el lehet dönteni, hogy érdemes-e egyáltalán másodlagos kihelyezést alkalmaznunk.

Tegyük fel, hogy a mi termékünk piacvezető, sokan tervezik venni és nem csak általában a kategóriánkból vásárolnának, hanem a boltba lépés pillanatában a mi márkánkat tervezik venni. Ők egészen biztos el fognak menni az elsődleges kihelyezéshez, ugyanis a kutatások kimutatták, hogy a magyar hipermarket vásárlók, ha konkrétan márkára tervezve tudják, hogy mit akarnak venni, akkor attól nem fognak eltérni. (a végül más márkát választók aránya 0,3%) Ebben az esetben minek költenénk másodlagosra, igaz?

Ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor sem mindegy, hogy hol kell kitűnnünk. Elég csak a kategóriában (mert a kategória tervezettsége egyébként magas), vagy a vásárlók maguktól be sem jönnek a kategóriánkhoz?

Ha ezek alapján még mindig másodlagos kihelyezés mellett döntünk, azt is végig kell gondolnunk, hogy a termék eladja-e magát (elég ha csak észreveszik a vásárlók?) vagy muszáj kommunikálnunk is? A kutatások alapján az első esetben a raklap és a gondolavég a leghatékonyabb, míg a második esetben a display, ha sikerül vele átlépni azt a bizonyos intenzitás különbség küszöböt.