A világítás önmagában csak a figyelmet képes felkelteni (ránézést tud generálni a termékre), így az értékesítésre gyakorolt hatására nincsenek általános kutatási eredményeink, az termék és kategória függő.

Ahhoz azonban, hogy képes legyen a figyelmet felkelteni, a világításnak át kell lépnie az un. intenzitás különbség küszöböt. Ez azt jelenti, hogy jóval nagyobb erősségűnek kell lennie, mint a környezeti fénynek. Mérési eredmények szerint az egy darab villogó kis lednek nincs jelentős, mérhető hatása a ránézések alakulására.

Egy korábbi mérés során egy ilyen intenzív polc világítás a ránézők számát 17%-ról 70%-ra volt képes megnövelni egy olyan termék esetében, melynek a vásárlási tervezettsége alacsony.

Ahhoz, hogy a ránézésből vásárlás legyen ennél több kell, mégpedig a pillanatnyi relevancia. Mivel a mérések szerint jelenleg a másodlagos kihelyezéseken a nézési sorrendben első helyen a termék áll, a pillanatnyi relevancia eleve eldönti a vásárlás tényét (nem mindenki van vásárlási helyzetben még a terméket egyébként fogyasztók körében sem). Vannak termékek, melyek eladják magukat, de a többség nem.

Amennyiben a másodlagos kihelyezésen kommunikációt alkalmazunk, a kommunikációra való ránézésben, ill. a nézési sorrend megváltoztatásában segíthet a megvilágítás, méghozzá úgy, hogy a kommunikáció megvilágításával elérhetjük, hogy ne a termékre nézzenek először, hanem a kommunikációra. Ahhoz azonban, hogy ez befolyásolni tudja a vásárlásokat, a kommunikációnak „át kell mennie”, hatnia kell a vásárlóra. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan lehet olyan kommunikációt tervezni, ami a rendelkezésünkre álló 300 ms alatt (igen, egy harmad másodperc alatt) képes a figyelmet felkelteni.